A vásári múzeumban

A vásári múzeumban szerző: Gárdonyi Géza

Éjfélkor a vásári múzeumban
A holdfénynél a csontváz széttekint
- Hé, ki van itt akivel beszélhetek?
És egyet ásít. És egyet legyint.

- Én. Felel egy mély hang a szekrényből,
a serleggé megtalpalt koponya.

- Én. Felel az asztal tetején rá
a foszlott, vén, penészes múmia.

- Kik és mik vagytok? Én nagy úr vagyok:
Enyém volt a föld minden fegyvere.

A koponya szól fölnevetve rá:
- Százegy palotám volt kincscsel tele:
Ott volt a világ minden drágasága.

A múmiának mozdul kebele:
- Rajtam volt - mond - az ég s föld minden bája.

A koponya szól:
- Én perzsa vagyok.
A csontváz szól:
- Én pedig makedon.
A múmia szól:
- E fajt ismerem.
S én messze Egyiptomból származom.
A csontváz szól:
- Én Nagy Sándor vagyok.
A koponya:
- Én Dárius vagyok,
és nem törődöm többé az aranynyal.
S te múmia? csupán te vagy még hátra...

A múmia szól mély nehéz sóhajjal:
- A nevem Kleopátra.