A nappalok rövidülnek...

A nappalok rövidülnek... szerző: Somlyó Zoltán

A nappalok rövidülnek.
Tücskök halkan hegedülnek.
Levél kullog, fű megsárgul.
A napsugár is lomhán hull.

A szél úgy libbenti feléd
fák közül a nyári zenét,
mint valami régi, fakó
selymet, mely emlékbe való...

Az éccakák hosszabbodnak.
Az álmaink rosszabbodnak...
Konyhán több a főzés-sütés.
Mélyebb lesz az óraütés...

Apa-anya este-reggel
többet babrál a gyerekkel:
s ha a lámpát már eloltják,
egymást forróbban karolják...

Szőlőhegyek távolából
muskotályos illat lángol;
must is lészen, bor is lészen,
nem halunk szomjan egészen...