A költő-katona

A költő-katona szerző: Garay János

Komoly napokra készül,
Csatára a magyar;
Fegyverzörej s dobszóra
Feszűl a férfikar.

A pöröly és a vésű
Fegyverré lettenek,
A városok polgári
Puskákat töltenek.

Szántóföldét elhagyja
A békés földmives,
Ásókkal és kaszákkal
Ellenséget keres.

S én itthon énekeljek
Szerelmes éneket,
Mig népem a hazáért
Hős harcra elsiet?

Nem koldusbot kezemben
A hárfa, míg birom;
Fegyverré idomitja
Szintúgy az én karom.

Utközben hős apákról
Zengek rajt hősi dalt,
A harcmezőre érve,
Egy lelkes riadalt!

S ha elkapott a szent láng,
Lelkünk, szivünk dobog,
Szabadság és hazáért
Hő vérünk felbuzog;

Ha folyni kell a vérnek,
Enyém is vér leend;
A lant szabad zengője
Rabláncot nem türend!

Mint hős Lehel kürtével
Lantommal harcolok;
Mig veletek vagy győzök,
Vagy veletek halok!