A hiú halott

A hiú halott szerző: Somlyó Zoltán

Itt fekszem, jertek, nézzetek!
Szememmel már nem nézhetek.
A számmal már nem szólhatok.
Elhagytak mind az óhajok.

Karom volt két vaskalapács,
most rajt a halálharapás.
Két combom és a derekam:
most rajt a halál dere van.

Látjátok: hulla lettem én!
Az élettel beteltem én.
Beomlott ablak lett szivem,
nem néz be rajt már senkisem.

Csak kétfelől: a homlokon
– ezen túl még gondolkodom -,
mint kőfalakon áll a drót:
a haj őrzi az álmodót.

Még rajt a puder s hajkenőcs.
Az illata meleg, erős,
mert nem győzhetett rajt a dér –
Szeressetek a hajamér!…