Önéletrajz (Tompa Mihály)

Önéletrajz szerző: Tompa Mihály

1854

Tompa Mihály, magyar költő, született 1819^[1] sept. 29-én Rimaszombaton Gömör megyében. Atyja szegény nemes ember volt. Iskolai pályáját a sárospataki ref. collegiumban kitűnő előmenetellel végezte. Első költői kísérleteivel 1842 táján lépett fel az „Athenaeum”-ban. 1845 végén Pestre ment, hogy ügyvédi pályára készüljön. Itt lépett szorosabb viszonyba az irodalom akkori férfiaival, különösen rokonérzetű barátra talált Petőfiben, kivel kevéssel azelőtt ismerkedett meg személyesen Eperjesen, hol Kerényi hozzájárultával a három fiatal költő nemes versenyben töltötte rövid együtt mulatása idejét. Tagja lőn ő is az ez időben alakult, u.n. tizek társulatának. Ügyvédi pályára azonban nem lépett, mert véletlenül meghívást kapván a bejei papságra, Pestet csakhamar elhagyá. 1846-ban jelentek meg: „Népregéi". „Verseinek" 1-ső kötete, a folyóiratokban elszórva megjelent költeményeinek első gyűjteménye, 1846-ban látott napvilágot. Tehetségének s költői hatása elismerésének eredménye volt, hogy 1847-ben a Kisfaludy-társaság tagjává választatott Pulszky Ferencz és Szenczy Imrével egyszerre. Ugyanezen évben a „Szuhay Mátyás" czímű pályakölteménye dicséretre s külön díjaztatásra lőn érdemesítve a Kisfaludy-társaság által. 1848-ban kirándulást tett Ausztriába s Poroszországba. 1852-ben „Regék és beszélyek" czímű elbeszélő költeményei jelentek meg; 1853-ban „Virágregéi" és 1853-ban „Verseinek" II. kötete. A bejei egyházból nem sokára Kelemérre, s innen ismét Hanvára (Gömörmegyében) nyert meghívást, hol jelenleg is viseli lelkészi hivatalát, falusi magányában, családja körében élve a tudományoknak s költészetnek. Költőink sorában az első rangok egyikét foglalja el s költészetének mindenek felett magyar szelleme, nyelvének eredetisége nagy népszerűséget biztositának neki. Dalainak nagy részét régóta zengi a nép s mély kedélyű verseit mindenkor örömmel üdvözli a miveltebb olvasó közönség. Ő volt az egyik megalapítója a nemesebb irányú népies költészetnek s e részbeni hivatottságát folyvást tanúsítja meg-megzendülő lantja. Helyesen mondta egy itész, hogy T. azon kevés költőink egyike, kiknek líráján az idegen költők közül egynek sem látszik. Befolyása, habár hazai költőkre való visszaemlékezést rajta észre nem venni lehetetlen; azonban ez annál több érdeme, mivelhogy költészete összes irodalmunk költészetének organicus fejlődésébe még inkább betestesíthető. Így ő, mint dalíró, nem lesz annyira új, hogy bennünket meglepjen, de azért annál inkább kedves, mert ő egyike azon választottaknak, kik Kazinczy szerint: szokott úton járnak szokatlanul. Ez áll róla, mint dalköltőrűl. A regék, mondák írásában pedig alig múlja felül valaki irodalmunkban; ő ollyan jeles e szakban, mint Garay a balladákban s Petőfi a népdalokban. Eddigi hatásából következtetve, a legszebb korban álló férfiutól még sok jelest várhatunk.

Jegyzet

1. Tompa még 1854-ben sem tudta biztosan születési évét, mely valójában 1817 volt.
   (A forrásként használt kötet szerkesztőjének megjegyzése.)