Zuhany

Zuhany
szerző: Tóth Árpád

1912

Vígan rikkant a Pasics, a Pasics:
Monarchia! rendre sohse
Utasics, utasics!

Szerb térdeken kivirágzott a retek, a retek,
Én csak mindig kikötőcskét
Szeretek, szeretek!

Szerb homlokon retekből nő a redő, a redő,
Nem ártana egy tengeri
Feredő, feredő!

De a fránya nagy hatalom mind irigy, mind irigy,
Így szólanak: a tengertől
Elerigy, elerigy!

Bánat árnya Pasics retkén átsuhan, átsuhan,
Opasno je, ez nem fürdő,
Csak zuhany, csak zuhany!