Zrinyi Miklós
szerző: Dömény József
Dráva szélén, Dráva partján,
Nagy sereggel áll az ozmán...
Nagy sereggel, ─ ─ nagy haraggal
Száll most szembe a magyarral...
Sok töröknek kardja
Villog a magyarra. ─
Legelőbb is Szigetvára
Van kitűzve ostromlásra...
Zrinyi Miklós bent a várba,
Készen élet, és halálra...
Bízik Istenében,
Bízik hű népében. ─
– Szigetvárnak kapitányja,
Szolimán javad kivánja ─
Azt izeni szépen néked,
Add fel ezt a hitvány fészket...
Add fel a várt, add fel,
Magad menj békével...
─ "Törököknek a császárja
Tőlem azt hiába várja...
Kardcsapás nélkül megadni
Önmagát... s a porba hullni ─
─ Porba hull a gyáva ─
Nem magyar szokás a."
Hull a golyó mint a zápor,
Nagy felhő a török tábor...
─ Kis darab föld Szigetvára,
El is mossa nemsokára
Elmossa a zápor,
A nagy török tábor...
Csak a benső vár van hátra,
Oda ember kell a gátra!...
Egy nagy ajtót kell kinyitni,
S ugy lehet a várba jutni...
Akkor lesz ám meleg
Mikor a nyílik meg...
Egy nagy ágyú van mögötte,
─ Sárga rézből ─ van kiöntve...
De a kit majd czélba vesz az,
Sárga réznél sárgább lesz az...
Tele van az vassal,
Gyilkoló halállal.
Elhullott vitézek kardja,
Lándzsák, kopják tört darabja...
A mi vas csak volt a várban
Mind ott hever a torkában,
Mindegyik egy halál,
Jaj annak kit talál...
Bent a várnak udvarában,
Jár kel Zrinyi diszruhában,...
Mintha esküvőre menne,
Lógg a vállán czifra mente...
Pedig halálára
Öltözött fel mára. –
Száz arany van a zsebében,
Villogó kard a kezében...
Hogy ha nem villoghat a kard,
Hogy ha halva összeroskad –
Legyen, mit elvigyen
A ki hozzá megyen. –
– "Körül van már a vár véve,
Innen ki nem megyünk élve...
Esedezni, rimánkodni
A ki tud, az ki fog jutni...
Menjen a ki akar,
Maradjon, ki magyar. –
A ki hitvány, a ki gyáva,
A ki mász a föld porába,
A ki nyalja mások talpát,
Az csak menjen a meddig lát;
Török császár néki
Kegyelmét igéri ─ ─
─ ─ Kinek nem kedves hazája,
Kinek élte, ─ s vére drága...
Kinek nincsen becsülete,
S a nélkül is van élete
Könyörögjön szépen,
Eleresztik épen"...
Szóla Zrinyi;... kis csapatja
Fényes kardját villogtatja,
Villog a kard,...dobog a szív...
Hazájához mindegyik hív...
Ha szerették élve,
Meg is halnak értte. ─
Jön a török... a vár hídja
A sok népet alig bírja,
Négyesével hármasával
─ Égbe szálló orditással ─
Rohannak a várba,
Parancsszót se várva. ─
Egy hatalmas dördülésre,
─ Az utolsó nagy lövésre ─
Recscsen a híd,... jobbra balra
Hull a török a patakba...
Szőke viznek habja
A vért odább adja. ─
Szőke viznek véres habja
Szolimánnak azt susogja...
Elveszett a néped dísze...
Erős lenni tudsz-e, birsz-e?...
Szegény dehogy tudott
Halva összerogyott. ─
Uj csapat jön,... uj haraggal,
Szikrázó szem ─ éles karddal...
S mint a gáton átcsapott viz
Mindent ront s magával hord, visz,
A mi utját állja ─...
Ugy rohan a várba...
Harczi zaj kél,... harczi lárma,
Csattog a kard... cseng a dárda...
Csillog villog a kard éle,
A hegyéről foly a vér le...
Ha egy helyre menne,
Egész patak lenne...
Tizszer annyi ellenséggel
Harczol Zrinyi vitézséggel...
De mi haszna... mind hiába,
A halál csak megtalálja...
Megtalálja végre,
Kifoly drága vére...
Vitézsége, hős halála
A történet táblájára
Fel van vésve,... és örökre
Ott fog állni tündökölve...
Tündöklése annak
Kincse a magyarnak.