Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz
szerző: Szentjóbi Szabó László
Uram! ha a végső sententia mellett
Nem írhatott akkép szólgád a mint kellett
Kedvezz eggy halállal küszködő személlynek
Ki rettegi terhét a jövő veszéllynek
S ha mikor elődbe járúl kérésével
Búsúlt haragodnak ne emészd hevével.
Bűnös vagyok ugyan, meg vallom vétkemet,
Bűnös mert ellened meg szegtem hitemet,
S a setét pokolnak ösztönözésére
Fel esküdtem rendes királlyom éltére.
Uram! más vett reá, másoknak engedtem,
Magamtól illyenre hidd nem vetemedtem
De hallván szüntelen a haza inségét
Lassú pusztúlását sok keserűségét
Mint igaz hazafi meg szántam, és vérem
Fel forrván közzéjek magam bé ígérem.
Ha így merűltem el méllyen a hívségbe
S ellened hazámért estem hit szegésbe
Ha szer felett űztem kötelességemet
Felejtsd el jó végből származott vétkemet.
Hozd még vissza szegény lelkem ez életre
O királly! méltóztass, e nagy szeretetre!
S valamelly nagy lészen hozzám e kegyelem.
Én is mindenekbe magam úgy viselem
Hogy homállyosságát mostani vétkemnek
Fedezze el méllyen fénye érdememnek.
Kérlek is ó Uram! kérlek igazságra
Elő-harag nélkül nézz a Zrínyi ágra
Melly egész életét a harcban tőltötte
S a Felséged házát vérével őrzötte
Melly sem tehetségét sem éltét nem szánta
Ha azt Fejedelme, s hazája kivánta.
Mikor Zrínyi Miklós Szigetnél el esett
A mely dicsősséges érdemet keresett
Igaz érdemével, s vitéz halálával
Közöltethetik az a maradékával
Szent is, és el terjedt a Zrínyi érdeme
Örök dicsősség közt nyúgoszik teteme.
Így mind kik a Zrínyi házból származtanak
Rendes királlyoknak híven szólgáltanak
S bár sok szakadási vóltak a hazának
Ez vagy amaz részre soha sem hajlának
Hanem Austriához lévén kötelezve
Mellette tették le lelkek örvendezve.
Nem nézte az Udvar ezeket húnyt szemmel,
Hanem meg tetézett gyakor kegyelemmel
Sőt annyi érdemes Familiák között
Számunkra eggy Báni koszorút kötözött
Mellyért eleim is szolgáltak hívséggel
Győzedelmeskedtek gyakor nyereséggel
S igazán viselvén magokat mind végig
A Zrínyi érdemet emelték az égig.
Tudom a Bátyám is meg szolgált érette
Mikor az Eszéki hídat fel égette
A mikor Styriát Carniotiával
Vissza nyerte a khám gazdag sátorával.
Én is Familiám nemes példájára
Felségednek immár voltam nagy hasznára
Mert most Croatia hamuba heverne
Szabadságról többé álmodni se merne
Ha én meg nem vertem volna Szabolcs Basát
El fogván testvérét, s el nyervén táborát.
Kedvezz hát ó királly, eggy olly gyümölcs fának
Melly ha eggyszer rosszúl termett az Urának
De más esztendőkbe bőv gyümőlcsöt hozott
Ne légyen eggyszeri vétkéért átkozott!
Ne bízd ezt a kertész haragos kezére
Sőt tekints jövendőbeli termésére
Hogy ha a többi fák másszor meg csalnának,
Vehessd hasznát e meg jobbúlt gyümölcs fának.
Dicső Eleimnek bóldogúlt árnyéki
Kiket már be fogtak az egek hajléki
Ha még a sír felett lebeg érdemetek
A Császárnál értem óh esedezzetek
Óh esedezzetek a Zrínyi nemzetért
Hogy ne pusztúljon el eggy hibás esetért
Mert bár még szép ágak nőttek e törzsökre
Ha rá csap a mennykő el vesznek örökre.
Vagy ó ti már bóldog lakosi az égnek
Kik áldozatjai vagytok a hívségnek
Nyúgodjon csendesen érdemes hamvatok
Az én halálommal meg ne bántódjatok!
De ó nem! kegyelmes Uram s Fejedelmem!
Benned hellyheztetem minden hiedelmem,
Te ki meg tartását éltemnek fogadtad
Haszontalan szókkal szolgád nem bíztattad
A Zágrábi Püspök hozzám írt levele
Királlyi kegyelmes fogadásod jele.
S hiszem bíztatásid hogy porba nem tértek
Mellyek életemnek kegyelmet igértek.
Pater Forstal által küldött levelébe
Igy ír Lobkovitz is[1]
Felséged nevébe
Hogy ha előbbeni utamat követem
Meg marad jószágom, meg marad életem, -
Hogy senki hibámat szememre nem veti
Felséged is örök sír alá temeti.
S illy kegyes Hercegi ajjánlást is tészen
Hogy egész házammal óltalmába vészen
S ha hogy meg nem érném többé a Bánsággal,
Bíztat a Váradi Generálissággal
Sőt mind ezek mellett még azt is fogadja
Hogy a negyven ezer forintot meg adja
Mellyet szükségeim ki pótolására
Kőlcsön a Cassából vettem uzsorára
S hívségem jeléűl nem kíván egyebet
Csak hogy el felejtvén a rajtunk tett sebet
Borúljak székedhez igaz Fejedelem!
S fiamat is Bécsbe hozzam ide velem.
Hittem, de hogy is ne; ennyi ígéretnek
S meg gondolván magam mondom a követnek.
Jó Atyám! meg térek itt van a jobb kezem
Fel megyek Bécsbe is, ám meg igérkezem
Cárta Biankám is od'adom, bár éltem
Hogy ezzel vesztem el, mind szüntelen féltem.
Vidd el most a fiam előre kezesűl
De meg lásd, ha talán a dolog terhesűl,
Rejtsd el őt a Császár tekintete elől
Vagy pedig tudósíts engem minden felől.
De Forstal bíztatván ezer ígérettel
Igy szoll, mit búsítassz illyen felelettel?
A mit olly nagy Urak magokra vállaltak
Hiszed é hogy abban valakit meg csaltak?
Szent a fogadása eggy koronás főnek
A mellyen hatalma nincsen az időnek!
Ha nem lehet hinni eggy királly szavának
Vége van úgy minden nemzetség Jussának
Ha pedig játszhatna esküdött hitével
Már úgy fordúljon fel a föld fenekével
Ekkép el áltatván illy sok bíztatással
El viszi kis fiam tőlem zokogással.
Nem is esett semmi olly nagy keservemre
Mint mikor kis fiam borúlván térdemre,
Sírt és reménykedett az Isten nevébe
Hogy ne adjam őtet más ember kezébe.
De még azután is hogy már Bécsbe voltam,
Mikoron Minister Hocher Úrral szóltam
S el végeztem vólna vele beszédemet
Ezt mondá nyájason meg fogván kezemet.
Nem fog ollyan igen ártni ez az eset
Tán használ magának vele eggy keveset,
Hogy a melly órába fegyvert, s kardot ránta
A következendő fertályban meg bánta
Mellyel az Udvarnak meg bizonyitotta
Hogy bár mások miatt hitét fel bontotta
De csak hamar meg tért régi hűségére
S vigyázott a Zrínyi Nemzet érdemére,
És így hogy bár benne vólt a párt ütésbe
Állandóbb a hitbe mint a hitszegésbe.
Azért is a Grófnak mindent el engednek
Meg hólt érdemei fel elevenednek
S mint Phoenixnek vagyon porából élete
Meg jön a Zrinyi ház el tűnt dicsérete.
Csak hamar azután ismét lévén nála
Lobkovitz a Herceg szintén ott talála
S ezt mondá Hocher Úr jelenlételébe
Bizhatok Felséged kegyelmességébe
Csak hogy az itt felyűl háborgó községet
Melly Nádasdi alatt még pusztit, ront, s éget
Emlékeztessem meg tett esküvésére
És kerítsem vissza Felséged kezére.
Mellyet szerencsésenn ha végbe vihetek
Minden pártütőknek meg marad életek
Én is a meg ígért Generálisságot
El nyerem, s várhatok több több méltoságot.
Ó ezt melly szívbeli örömmel ígértem
Látván hogy mások is meg tartatnak értem,
S írok Nádasdinak mindjárt eggy levelet
És íme jön reá a kívánt felelet
Hogy a fel űlt népet mindjárt el széleszti
Stahremberg Generált szabadon ereszti
S követvén példáját az én hívségemnek
Hív szolgája lészen a Fejedelemnek.
Noha megvallhatja ki ki jó lélekkel
Melly nagyot használtam én akkor ezekkel
Mert midőn a Tábor két szoros hegy között
Egész erejével keresztűl kőltözött
Akkor a kurucok meg nem tért eszekkel
Le verhettek vólna csak puszta kövekkel.
E jó lépés után olly nyúgodtan éltem
Hogy még a le eső egektől se féltem.
Míg maga Felséged félni meg tanitott
Mikor kis fiammal tömlöcbe taszított.
Mikor el tartotta jószágom, s mindenem
Idegen törvénnyel dolgozván ellenem,
Mikor bús menny köved, mind addig üldözött
Míg itten talált fel e rabláncok között
Mikor el jött hozzám e rettentő levél
Zrinyi ugymond meg halsz! mivel nagy bűnt tevél.
Ó nem igaz Felség! halgass a törvényre
Csak úgy nézz itt reám, mint eggy jövevényre!
Mert lévén törvénye a Magyar Nemzetnek
A Bécsi punktumok nem kötelezhetnek.
Ha tehát Felséged koronás fejével
Azt fogadta nékünk tett esküvésével
Hogy a Nagy Szent István kardja óltalmába
Meg tartja a törvényt előbbi vóltába:
Ó miért állít hát Németek elébe
A kik jövevények hazánk törvényébe?
Mert bár ez is halált diktáljon éltemnek
Csak még is könnyebben esnék a lelkemnek
Ha törvénye szerént a hazám földének
Bár akar micsoda kínnal meg ölnének.
Nagy Felség! reszketek, s alíg bírom kezem
Ha végső órámba arról emlékezem
Mit fogadtak legyen a sok fő emberek
Hocher, és Lobkovitz első Miniszterek.
Mit fogadott Forstal, s a Püspök levele
Nem de nem Felséged tett hitének jele?
S ime, mind azoknak félre tételével
Játszik eggy Császári Udvar a hitével
Nóha a Pogányt is, ha azt fel bontotta
A nagy Isten, példás képen meg rontotta,
Várna is híres lett László esetével
Mivel nem gondola a Török frígyével.
De, Szent az Igazság, meg kell álni ennek
Nincs is semmi baja az érdemetlennek.
Én, nagy bűnös vagyok, és ez eggy vétkemmel
Kockáztam hibáson, fejem, s életemmel.
És ha törvényünknek szent parancsolatja
Meg nem változhatván fejem el csapatja
Nem zúgolódhatom, s nem szólok ellene
Mert a halandóknak törvény az Istene.
De mivel a fiam üres e hibától
Szabadíttasson fel a fogság kínjától.
Légy ó igaz Felség! eggy kis kedvezéssel
Ne ölj búsúltodba kettőt eggy ütéssel.
Ha már én el veszek adj néki életet
Ne írtsd ki eggyszerre a Zrínyi nemzetet.
Talán meg gondolván halálomnak okát
S dicső eleinek követvén nyomdokát
Igazabb híve lessz Felséged házának
S más úton akarja javát hazájának.
De óh nagy szerelme e gyarló életnek!
Melly jó ha szemeink a napra nézhetnek
Jó az élet, és bár sok baj szorúlt belé
Még sem kívánkozunk menni a sír felé.
Ha hát életemért még is esedezem
S köntösöd széléhez ragaszkodik kezem
Búsúlt mérge között fel forrt haragodnak
Halld meg nyögő szavát el alélt rabodnak
Ki meg bánván bűnét, a Jézus sebéért
Irgalmasságodnál instál életéért.
Mert bár érdemei a Zrínyi nemzetnek
A jövő haláltól már meg nem menthetnek
Bár a fogadások mind elégtelenek
Melyeket Lobkovitz s Hocher Úr tettenek
De irgalmas vagy Te, s én is bizván abban
Utánnad kiáltok e szél-veszes habban.
Óh; ne hagyj el vesznem, külldj eggy kis csónakot,
Fáradt galambodnak nyisd meg az ablakot.