Ugrás a tartalomhoz

Zinához

A Wikiforrásból

                     I.

     Már kétszáz éjjel
     És kétszáz nappal
Vívódom nehéz fájdalmakkal,
     És sohajim
     - Ha éj, ha nap -
A te szívedben visszhangzanak.

     Kétszáz nap s éjjel
     Múlott már így el,
Mind borongós, bús téli nap
     Világos téli éjjel - -
Zína, hunyd le fáradt pilláidat,
     Szenderedjél el.

                     II.

Az élethez jogod van még neked,
Én meg végem felé gyorsan megyek.
Ha meghalok, híremnek vége lesz,
De tégedet ne keserítsen ez.

Nem ragyoghat soká sírom felett
A dicsőség, hír és emlékezet,
Hisz' dalolni a tettvágy nem hagyott,
S gátoltak a tettekben a dalok.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Utolsó betegségében írta a költő, a ki csodálatosan megőrizte szelleme rugékonyságát utolsó perczéig.