Zene (Földre néző szem)
szerző: Gárdonyi Géza
A kóta olyanféle valami mintha vázlatos ceruzarajzban maradt volna meg egy-egy nagyszépségű festmény, s a játszónak a vázlatból kell ujra megalkotnia.
A földi zene összesen 7 oktáv.
Zenének kell lennie a másvilágon is.
- Hány oktáv ottan? Mi a hangok végtelensége. Milyen csak tízszer hét oktáv is? Talán az égi basszusból lehet fogalmunk, mikor a mennydörgést halljuk.
Aki éjjel óraütést hall és érdeklődik, hogy ugyan hány az óra, hát mikorra a tizenegyet vagy tizenkettőt végig olvassa, elmulik az álma.
Hát még Olaszországban ahol huszonnégy az óral
Ezt az időrablást el lehetne kerülni, ha az óra csak négyféleképpen ütne. Úgyis tudjuk körülbelül hogy melyik óra táján vagyunk. A négy ütés ez lehetne:
Ez hatszor ismétlődnék napjában: 1-4, 5-8 stb. órákat jelentené. Egy ütés megmondaná, hogy hány az óra.
(1914.)
Egy napban van 96 negyedóra. Tehát ha százrészre osztanánk a napot, egy század nap lenne körülbelül egy negyedóra. Nevezni lehetne egyelőre kis órának, később mikor már a régi órát elfeledték, órának.
(1891.)
Harang-zene órába.
Taktus az emberi lélekzet hullámzása.
Az utolsó hang az óra száma szerint ismétlődik. Ha kettősen lehetne e hangokat, még szebb lenne.
Kántorok nem ismerik a hanghullámot a crescendo-decrescendot csak hogy mentől erősebben harsogják az éneket. Énekiparosok.
(A szöveg között kották)