XXIX. szonett

XXIX. szonett szerző: William Shakespeare, fordító: Szász Károly

Ha meghasonlva sorssal, emberekkel,
   Száműzve kell’ magamba bolyganom,
A siket égre sóhajt sem merek fel-
   Röpitni, bár lenn balsors átka nyom;
Sorsát irigylem, a ki tud remélni,
   Vagy szebb alakja, több barátja van,
Ezt: hogy művész, — azt: mivel több erényi, —
   Gyűlölve mind, a mit birok magam;
De mig magam ekkép megvetve nézem,
   Rád téved elmém: s lelkem általad
(Pacsirtaként, mely égre száll merészen
   A ronda földről) mennyekben mulat;
Mert szerelmedre emlékezni oly kincs:
Mit elcserélni kedvem trónokkal nincs!