XIII. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)
szerző: Szenczi Molnár Albert
C. M.[1]
Usquequo Domine oblivisceris?
Dávidnak megszabadulásért való könyörgése.
Míglen felejtesz el Uram,
Míg nem emlékezel rólam?
Az te orcádat én előlem,
Örökké elrejted-é tőlem?
Mire nem könyörülsz rajtam?
Míg tanácskozzam szívemben,
Míg keseregjek elmimben,
Még nappal is csak gondolkodván?
Ellenségem reám míg rohan,
Míg uralkodik fejemen?
Tekéncs reám kegyes Uram,
Szánnyad meg az én nyavalyám,
Szemeimet világosícs meg,
Hogy életemben vidullyak meg,
Halálban el ne aludgyam.
Hogy ellenségem ne mondgya:
Íme erőt vöttem rajta.
És azon ők örvendezzenek,
Ha engemet elejthetnének,
És nem állhatnék lábamra.
Mert én bízom jó kedvedben,
Ki megvigaztalsz szívemben,
Örvendez azért az én lelkem,
Hogy az Isten én segedelmem,
Kiért dicsérem énekben.
- ↑ C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.