Wesselényi látogatói
szerző: Garay János
1816.
Isten hozott Zsibóról,
Megfáradt vándorok!
Saruitok füzőjét
Megoldni lángolok.
Szent, melyről eljövétek
S megáldandó a hely,
Mondjátok el: Zsibónak
Martyrja mit mivel?
Ki tőle jő – végtére
Tán mégis hoz vigaszt;
Ki róla mond örömhírt,
Nemzetnek mondja azt.
* * *
„Látók a szenvedő hőst,
Hallottuk szent szavát,
Meleg baráti kézben
Érzettük hős karát.
De ő nem láta minket!
A sas merész szemét,
Mely a napot kiállta, –
Éj üli, mély, sötét.
Éj, mely nehéz bilinccsel,
Szegzé le földhöz őt;
Mely égi versenyében
Megtörte a dicsőt.
S most gyászosan lekötve
Zsibó szikláihoz,
Áll lelki, testi kínban,
Egy új Prometheosz.
Ki nagymerő kezekkel
Az ég szövétnekét
Lehozta, – földeritni
A földnek éjjelét,
S ki, mert hozzá hasonlót
Nem tűrhetett az ég –
Kaukáznak bércürébe
Sziklához kötteték.
Igy Wesselényi Miklós,
Az éjnek ostora.
E sanda istenségnek
Lön üldött mártyra.
S mert óriási lelkét
Nem birta törni szét,
Éjnek zárába verte
A hősnek két szemét!
De keble tűzhelyében
Meghagyta kínjaul,
Az égi szikra lángját,
Mely mindennap kigyúl;
Mely mindennap magasbra
Csapjon a szívbe fel,
S e belvilág kül éjét
Jobban vakítsa el.
S mely tiszta Vesztalángként
Ahányszor fellobog,
Az égő szív, hónáért
Fájón meg-megdobog.
Hiszed Prometheoszról,
Hiszed már a regét,
Mely éjre megnöveszté
E hősben a vesét?
S melyet, midőn éjjé lőn:
Reggelre újolag,
Vad keselyűk kegyetlen
Szétmarcangoltanak ?”
* * *
Gyermeknapom korától
Ismérem a regét,
Ma felfogám értelme
Jelentő betűjét.
De most, de igy, – bocsánat! –
Bár volt kivánatom,
Sarúitok füzőjét
Már meg nem oldhatom.
Oh, menjetek tovább is,
S meg se pihenjetek!
Kárpáttól Ádriáig
Zengjen beszédetek.
S a merre négy folyónk zúg,
Hegy-völgyön hasson át,
Zsibón miként lelétek
A nemzet nagy fiát.
Te szónok! a beszédnek
Dörgő villámival;
Költő, zengő dalodnak
Bűbájos hangival.
Az éjisten fejére
Felhiván a boszút,
Folytassátok merészen
A kezdett háborút.
Hol Wesselényi mellett
Deák szól és a dal,
Mit Vörösmarty zengend :
Ott kész a diadal.
S ha van szív a magyarban,
Az égben irgalom:
A zsarnok requiemjét
Elzengi még dalom!