Vizsgai megnyitó
| Vizsgai megnyitó szerző: Móra László |
Először is meleg szívvel
Köszöntöm a vendégeket.
Foglaljanak kérem helyet,
Mert később már alig lehet.
Pedig hát most kijelentem,
Hogy hosszú lesz ám a versem,
Mivel hosszú volt az év is,
Legyen hosszú a beszéd is.
Év elején első napon
Kevés kincsünk volt még nagyon.
Azt se tudtuk mi fán terem
A torna meg az egyszeregy.
A könyvekről bíz' azt hittük,
Hogy csak olyan irka-firka,
Nem hallottunk a mondatról,
Nem a téglalapú lapról,
Akárcsak a pólyásbaba:
Annyit tudtunk a világról.
Aztán lassan, napról-napra
Nyílott, nyílott csöppnyi eszünk.
Csibét, nyuszit rajzolgattunk,
Agyagházat formált kezünk.
A számtant is megszerettük.
Megtudtuk, hogy mi a pengő,
Úgy szaladtak a hónapok.
Mint tavasszal a sok felhő.
Szálltak napok, hetek, havak,
Megérkezett már a nyár is.
Abbahagytuk most a munkát, —
Erre biztat a madár is.
A vizsga van már csak hátra,
Együtt vagyunk aratásra.
Hisszük, hogy az évi munkánk
Elég gazdag termést, adott,
Erezzük, hogy kicsi szívünk
Sok-sok örök kincset kapott.
Jó Istenünk. Te is légy itt.
Nézd, milyen az aratásunk:
Minden, minden búzaszemért
Alázattal Téged áldunk!