Vita:Zách Klára

Az oldal más nyelven nem érhető el.
A Wikiforrásból
Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás: MAGYAR DALNOK

LEGSZEBB DALOK, ROMÁCZOK, BALLADÁK, (stb...) GYÜJTEMÉNYE ÖTÖDIK KIADÁS BUDAPEST FRANKLIN - TÁRSULAT 1891

Szerkesztő(k): Zlajos
Feldolgozottsági szint: Ellenőrizve és kijavítva 2008. szeptember 4.
Megjegyzések: 46. oldal
A szöveg pontosságát ellenőrizték: Zlajos 2009. március 1., 15:30 (CET)

MAGYAR DALNOK (1891.) 46. oldal :Zács Klára

Olyan sok az eltérés, hogy más forrással össze kell hasonlítani. A könyvbeli szöveg, (ha ez ajó, csak át kell emelni.) :

Zács Klára
szerző: Arany János
(1855)


   Királyasszony kertje
   Kivirult hajnalra:
   Fehér rózsa, piros rózsa...
   Szőke, leány, barna.

   "Királyasszony, néném,
   Az egekre kérném:
   Azt a rózsát, piros rózsát
   Haj, be szeretném én!"

   "Beteg vagyok érte,
   Szivdobogást érzek:
   Ha meghalok, egy virágnak
   A halottja lészek!"

   "Jaj! öcsém, Kázmér,
   Azt nem adom százér -
   Menj; haragszom... nem szégyelled?...
   Félek, bizony gyász ér!"

   "Sietős az utam,
   Reggeli templomra:
   Ha beteg vagy, hát feküdj le
   Bársony pamlagomra." -

   Megyen a királyné,
   Megyen a templomba;
   Szép virágok, deli szűzek
   Mind követik nyomba.

   Könyörögne, - nem tud,
   Nem tud imádkozni;
   Olvasóját honn feledé:
   Ki megyen elhozni?

   "Eredj fiam, Klára,
   Hamar, édes lyányom!
   Megtalálod a térdeplőn,
   Ha nem a diványon."

   

   Keresi a Klára,
   Teljes egy órája:
   Királyasszony a templomban
   De hiába várja.

   Vissza se megy többé
   Deli szűzek közzé:
   Inkább menne temetőbe
   A halottak közzé.

   Inkább temetőbe,
   A fekete földbe:
   Mint ama nagy palotába
   Ősz atyja elébe!

   "Hej! lányom, lányom!
   Mi bajodat látom?
   Jöszte, borúlj az ölemre,
   Mondd meg, édes lyányom."

   "Jaj, atyám! nem - nem -
   Jaj, hova kell lennem!
   Hadd ölelem lábad porát, -
   Taposs agyon engem...!"

   Harangoznak délre,
   Udvari ebédre;
   Akkor mene Feliczián
   A király elébe.

   A király elébe,
   De nem az ebédre:
   Rettenetes bosszuálló
   Kardja - volt kezébe.

   "Életed a lyányért
   Erzsébet királyné!"
   Jó szerencse, hogy megváltja
   Gyönge négy ujjáért.

   "Gyermekemért gyermek:
   Lajos, Endre, halj meg!"
   Jó szerencse, hogy Gyulafi
   Rohan a fegyvernek.

   "Hamar a gazembert...
   Fiaim, - Cselényi!...."
   Ott levágák Felicziánt
   A király cselédi. -

   "Véres az ujjad,
   Nem vérzik hiába:
   Mit kivánsz most, királyi nőm,
   Fájdalom dijába?"

   "Mutató ujjamért
   Szép hajadon lányát;
   Nagy ujjamért legény fia
   Borzasztó halálát;"

   "A más kettőért
   Veje, lánya végét;
   Piros vérem hullásáért
   Minden nemzetségét!"

   Rossz időket érünk,
   Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
   Mi magyar hazánkat! -