Vita:Varró leány

Az oldal más nyelven nem érhető el.
A lap feldolgozottságának foka
A Wikiforrásból
Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás: MEK[1]
Szerkesztő(k): Zlajos
Feldolgozottsági szint: Ellenőrizve és kijavítva
Megjegyzések:
A szöveg pontosságát ellenőrizték: Zlajos 2009. január 18., 17:56 (CET)


Varró leány
szerző: Tompa Mihály

A vers szövege első megjelenésekor ez volt:

Nagy karácson éjszakáján
Barna gyolcs a lány ölébe',
S percein az éjmagánynak
Keble súlyos bánatának
Bús könyűje gyűl szemébe.

S im harang, az éj felében
Szent misére intve, szólal:
Mig egyházban zeng az ének
A magas szülött nevének
Hívők ajkin buzgalommal:

Térdre hull az éj leánya,
- Nincs valóján semmi földi -
S mig az éji mécs sugára
Glóriát fest homlokára:
Hő imáját mennybe küldi.

Ah de nem leng égi béke
A szelíd imádkozóra;
Akiért mondá imáját,
Megfutá e kurta pályát,
S fel nem ébred földi szóra.

Fellegekkel csókolózva
Felmosolyg a nap koránya;
Küzdve kínos érzetével
Elborítja gyászkönyével
Kedvesét a bú leánya.

Rácsókolva végbucsúját,
Oly sötét, oly bús az élet!
Édes álma, szép reménye,
Mélyen alvó vőlegénye
Sirkövénél szétenyészett!

Ének zendül s gyászkoporsót
Tesznek a sír jég-ölébe;
Amit a hű mátka varrott,
Szemfedője rajta leng ott
Téli nap havas szelébe'.

           -------------

Kis karácsony éjszakáján
Jő az álom szenderítőn,
Lány-baráti fájdalommal,
- Egy ajkán fagyott mosollyal -
Őt virasztják a terítőn.