Vita:A beduin
| Információ erről a kiadásról | |
|---|---|
| Eredeti kiadás: | |
| Forrás: | Magyar Elektronikus Könyvtár [1] |
| Szerkesztő(k): | Zlajos |
| Feldolgozottsági szint: | Teljes szöveg 
|
| Megjegyzések: | |
| A szöveg pontosságát ellenőrizték: | Zlajos 2009. február 28., 08:32 (CET) |
A VASÁRNAPI UJSÁG 1859. augusztus 21. (34. szám.)
változata [2]
| A beduin szerző: Vajda János |
Néma síkon jár a beduin,
Szivében ollyan néma kín,
Néma és tán határtalanabb
Mint maga a szörnyü sivatag.
Arcza merő tiszta becsület,
Vajh mi bánthat illy nemes szivet?
Tán, hogy ollyan árva, társtalan,
Illy vadonban igy magába, van?
Kérdik tőle: ember, jóbarát,
Mért sanyargod a rideg hazát?
Mért kerülnöd társas életet,
Szerető családot, tűzhelyet?
Nézd e tiszta szem hogy elborul,
E szelid azcz hogy elkomorul:
„Városokban békót hordanak,
– És a puszta örökké szabad.”
Nemes férfiu, felebarát,
Béketürők nyernek koronát;
Szenvedőkkel tűr a szenvedő,
Csak mulik és fordul az idő.
„Türelem, vigasztaló panasz,
Gyáva lelkek keritője az.
A ki türhet, türjön frank urat,
De csak szolga az és az marad.”
– Beduin, véged van, fuss! amott
Közelitnek győztes lovagok.
Egész dárdaerdő vesz körül,
Mi haszna vagy bátrabb egyedül.
„Egy lábig kiöltük törzsödet,
Add meg magad, vesd el tőrödet.”
Már e szókra élve nem felel,
Életét olcsón nem adja el.
Nyelve helyett kardja válaszol,
S olvashatni holt vonásiról:
Hogy ha nyerne száz uj életet,
Mind a százszor ekként halna meg.