Vita:A Melancholiáról

VÉGEZETÜL:Ha két olyan szerkesztő, mint Lator László és Kardos László kezéből kikerülhet Tóth Árpád fordítás úgy, hogy a cím más és más, (a verssorok kis és nagybetűs kezdésétől most tekintsünk el...) és egyiknél lombját, másiknál dombját egy szó, {ami az eredetiben hill= domb }akkor legyen ez az általam többször átnézett, változtatott változat addig 100%, amíg valaki egy első kiadással össze nem veti!

Zlajos 2009. október 11., 11:47 (CEST)

Információ erről a kiadásról
Eredeti kiadás:
Forrás:	TÓTH ÁRPÁD ÖSSZES VERSEI, VERSFORDÍTÁSAI ÉS NOVELLÁI SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1984 KARDOS LÁSZLÓ ÉS KOCZTUR GIZELLA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
Szerkesztő(k):	Zlajos
Feldolgozottsági szint:
Megjegyzések:	488. oldal
A szöveg pontosságát ellenőrizték:	Zlajos 2009. október 11., 11:47 (CEST)

A világirodalom legszebb versei, Európa könyvkiadó 1973. I. kötet 283-284. oldal”)

ugyanez:

http://mek.oszk.hu/00400/00455/00455.htm

A MELANCHOLIÁRÓL

ékezet eltérések, és

lombját helyett:

mint április zöld dombját langy lepel:

És most lássuk összevágva, három helyről:

• 1.Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Keats: A melancholiáról

Keats: A melancholiáról 1.

• 2.Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Keats: A melancholiáról

Keats: A melancholiáról 2.

• 3.Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Keats: A melancholiáról

Keats: A melancholiáról 3.

Címtelen

Ne, oh ne vágyd a Léthét s mámorúl
Vad rostú farkastej szeszét se szűrd,
S mely halvány fődhöz rőt csókkal borúl,
Poklos csucsor fürtös díszét se tűrd,
Setét füzéredűl taxus-bogyót
Se pergess és halálfős lepkeszárny
Ne lengjen bús Psychédül s vén uhú
Se lesse sok jajod, a nem fogyót:
Mert árnyuktól csak lomhább lesz az árny
Lelked fölött s alél a drága bú.

Inkább, ha lelked méla kedve jő,
S mint síró égi felleg, úgy lep el,
Mint lankadt bimbófőt szelíd erő,
Mint április zöld dombját langy lepel:
Búd friss rózsákra hullasd permeteg,
Vagy sós szivárvány színe szívja fel,
S peóniák víg gömbjén hintsd te szét,
Vagy fogd lánykád kezét s míg gyermeteg
Daccal pörölve csacska szót felel,
Idd mély csodájú, mély tekintetét.

A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
S ajkához hajló újjal a Gyönyör
Mindegyre búcsut int és mind a Méz,
Mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör:
Jaj, mert bár járd a Vígság templomát,
Szentélyét fátylas Mélabú üli,
Bár csak te látod, ki ínyenc inyed
Falán a kéj héját már szétnyomád,
S lelked, mely ős, bús ízekkel teli,
Oltárán függni szent jelül viszed.

Fordította: Tóth Árpád