Vita:Április
Azeredeti MEK http://mek.oszk.hu/01100/01112/01112.htm#449 szövegét tettem fel! Itt a vitalapon a sorok mellett jeleztem az eltérést! Sok "óh" és sok írásjel eltérés! Ha valaki biztos a MEK ben, úgy hagyja meg, vagy a jelzett javításokat végezze el! Nyomtatott forrásom:
BARTA - KOVALOVSZKY - WALDAPFEL
MAGYAR ÍRÓK
- PETŐFITŐL JÓZSEF ATTILÁIG
A líceumok, stb stb. számára
CSERÉPFALVI
1948
Nem tudom, mi a megbízhatóbb, én a nyomtatásnak hiszek, bár az elmúlt száz évben tudatosan hamisítottak, (TARTALMAT), itt viszont valaki vagy trehány volt, vagy okosabb akart lenni a szerzőnél
Most találtam : ez a könyvemet igazolja: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81prilis
IME:
- A magyar irodalomban példa erre többek között Radnóti Miklós és Tóth Árpád
- …Ó április, ó április,
- a nap se süt, nem bomlanak
- a folyton nedvesorru kis rügyek se még
- a füttyös ég alatt…
- Radnóti Miklós: Április
- …Április, óh, Április,
- Minden csínyre friss!
- Faun-bokájú, vad suhanc,
- Ujra itt suhansz!…
- Tóth Árpád: Április
Tovább nyomoztam: A könyvem verziójához a legközelebb ez áll:
http://www.freeweb.hu/mait2001/nagyalkotok/toth/versek.html
(csak néhány írásjel eltérés van, de az is sok!! )
User vita:Zlajos 2007 nov. 23. 17. 41.
| Április szerző: Tóth Árpád |
Április, ó, Április, óh
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!
Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes - nincs: -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az? ! mi az
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!
Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésüvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?
S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrü testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajudó rügye,
S a szirom már lepereg: lepereg;
Csókos szél vigye...
S átsuhansz a városon,
Bérházak felett,
Felragyog sugároson
Sok vak emelet:
Reszkető, bibor varázs,
Vén kémény fala,
Lányszemszínű kék parázs
A szelíd pala.
Mély, sötét udvar felett
Négyszögű egen
Táncos lábad emeled,
Mint halk szőnyegen.
S padlásablakot, kitört
Sarkon fordulót,
Villogtatsz, mint zsebtükört
Pajkos nebulók:
Zsupsz! a földre hull a fény!
S ím a szenny alól
Nyűtt hang sír, tán a szegény
Por maga dalol?
Vak lap-árus: eleven
Bús utca-szemét utcaszemét,
Sütkérez a melegen,
S nyitja holt szemét...
Április, ó, Április! óh
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!
Április-testvérem, ó! óh!
Hol van az a kor?
Ifjuságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam tőled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...
Április, ó, Április! óh!
Símogass, vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd, kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág, vág
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön, jön
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny...
Ó, tán akkor, míg a méz Óh méz-
Színű nap lehull,
Bordám közül a nehéz
Szív is elgurul,
Imbolyog még, menni fél,
Majd gyáván, sután,
Bíbor labda, útra kél kél,
Tűnő nap után:
Táncol, ugrik, fellebeg,
Enyhén száll tova,
Felfogják a fellegek,
S nem fáj már soha...