Vita:Ágnes asszony

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az első forrás:[1]

Mivel itt minden szakasz végén " ! " van, végigjavítoma a balladát e- szerint!És a c-ből cz!

Zlajos 2008. november 7., 16:54 (CET)


[2] Itt közöljük a balladának képünkre vonatkozó részletét:

Ágnes asszony
szerző: Arany János
részlet

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

„Eredj haza szegény asszony !
Mosd fehérre mocskos lepled ;
Eredj haza. Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét ujra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A. futó hab elkapdossa.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

Viradattól késő estig
Áll a vizben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a viz fodra csillog,
Maradozó csattanással
Fehér sulyka messze villog.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

És ez igy megy évről-évre,
Télen-nyáron szünet nélkül;
Harmat-arcza hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében ;
Torz-alaku ráncz verődik
Szanaszét a sima képen.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa —
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
   Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!