Vitézek karjukkal, kígyók fullánkjukkal
szerző: Balassi Bálint
1 Vitézek karjukkal, kígyók fullánkjukkal, bikák szarvukkal sértnek,
2 Körmükkel szép sólymok, foggal oroszlánok szaggatnak, amit érnek,
3 Csak a szép leányok s a basiliscusok, hogy a szemükkel ölnek.
4 Aminthogy újabban engemet is mostan egy növendékeny szép szűz
5 Két fekete szemmel, mint fényes fegyverrel, már szörnyű halálra űz,
6 Kit hogyha reám vét, gerjeszti szerelmét bennem, ki úgy ég, mint tűz.
7 Mely tűz hogy engemet még hamuvá nem tett, senki nem csodálhatja,
8 Fulgosius amint a nagy csodákról írt, valaki azt meglátja,
9 Holott nagy csodául ír szarvasbogárrúl, s bizonyságát is adja,
10 Hogy vannak bogarak, kik láng között járnak, szárnyon szépen repülnek,
11 S nem csak meg nem égnek, de ottan elvesznek, mihelyt lángból kikelnek.
12 Így tűz engemet is éltet, ha emészt is, s nem hagy veszni éltemnek,
13 Mely szerelmes tüzem, hogyha eddig engem nem szárazgatott volna,
14 Könnyhullásom miatt, mint egy folyó patak, mind elcsorgottam volna,
15 De viszont könnyemnek köszönöm, hogy élek, mert tüzemet az oltja;
16 Hogy mind el nem fogynék, de csendesen égnék kevesebb gyötrelemmel,
17 Csak képes örömmel, jó gyönyörűséggel, szeretőm szerelmével,
18 Ki nekem elég kincs, mert világon jobb sincs, mint édes keserűvel.
19 Egyenesen felnőtt, szép nyers ciprusvesszőt jegyez mert ő termete,
20 S kalárist kis szája, rózsát szép orcája, mézet ereszt beszéde,
21 Kivel mit gondolok hát, ha szegény vagyok is, ha élek kedvemre!
22 Sok kincs, nagy gazdagság, pénz, marha, uraság bár mind azoké legyen,
23 Akiket fösvénység, nagy telhetetlenség gyötör szüntelenképpen,
24 Én a kis értékkel ha tűrök jó kedvvel, hiszem, nincs senki ellen.
25 Hónál fehérb lábát zöld pázsiton harmat ha néha nedvesíti,
26 Hogy mezítláb járván csak mulatságában szép virágit csipkedi,
27 Akkor bokrok mögül nézvén szerelmétül égek, örülvén neki;
28 Merthogy bölcs versekre gyengén énekelve ereszti ki szózatját,
29 S hol gömbölyű nyakán, s hol jól termett vállán terengeti szél haját,
30 Midőn gondolkodván, kertjében ballagván köti szép koszorúját,
31 Már ezután azért ez egészségéért sok jó kopia romol,
32 Vitézek homlokán szablya miatt gyakran szerelméért vér omol,
33 Mert ez az a virág, ki miatt barátság társak között felbomol.
34 Szent Lőrinc-nap után az ezerötszázban és a nyolcvankilencben,
35 Remete módjára havasok aljába élvén, szerzék versekben
36 Arról, ki oly, mint hölgy, s kinek neve szép gyöngy a bölcs deáki nyelvben.