Visszavárunk

Visszavárunk
Levél Hollandiába^[1]
szerző: Móra László

Budapest, 1923.
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

Szűkös életünknek hajszolt véletlenje
Elvitt jó fiacskám messze idegenbe.
Messze, hol a tenger úgy mesél mint régen...
Messze, hol csillag most is szép az égen...

Tán szavát se érted, kinek fészkét lakod,
Akitől a szívnek tiszta fényét kapod,
Csak azt tudod, ugy-e, könnyebb ott az élet?
Jobbnak tudják a jót és szebbnek a szépet?

Van játékod ezer,... ágyacskád is puha...
Minden új hónapban egy-egy újabb ruha...
Vígkedvű testvéred, s apád én helyettem
Aki csókol, szeret, én édes szerettem.

És fiacskám mégis... a te gazdagságod
Égeti a lelkünk, ha te nem is látod.
Tépett kis fészkünknek kevesebb a fénye,
Aggódó szívünknek könnyes a verése.

______

1. Az első világháborút követően a magyarországi nyomort látva, Hollandai magyar gyermekakciót indított, amelynek keretében 1920 és 1926 között holland családok több turnusban mintegy 25 ezer 6-12 év körüli magyar gyermeket fogadtak be hónapokra, egyes esetekben évekre. Móra László nagyobbik fia, a vers születésekor 10 éves Laci az egyik ilyen transzporttal került ki nevelőszülőkhöz.