Virágot hoztunk
szerző: Móra László
Megtépett országnak árva, apró népe,
lm eljött a hősök lelke közelébe.
Magyar virágokból koszorút kötöttünk.
Dicsőség szobrához áldozáshoz jöttünk
Emlékezni jöttünk tiszta imádsággal.
Bánatos fenyővel, harmatos virággal.
Virág illatába temettük a lelkünk:
Ez a mi hófehér imádságos kertünk,
Ez a mi jövendőnk háromszínű bokra,
Ez a mi reményünk mindig élő szobra,
Ez az áldozásunk hősök emlékére,
Ez a mi szivünknek esküt-zúgó vére.
Virágok színében szívünk szava csendül,
Kis magyarok szíve áldást kér a mennybűi.
A sírhantra áldást, a szívekbe lángot
S örökké vezérlő Magyar Miatyánkot,
Hogy tanúljunk s tudjunk ősi földért halni,
Szép hazánkért, ha kell, életet is adni.
Árvaság sírjánál felnézünk az Égre,
Tűnő ezredévnek örök mécsesére,
S a névtelen hősök dicső lelke-fényét
Ott látjuk csillogni, mint Hazánk reményét...
Ó, névtelen hősök, vértanú-királyok,
Névtelen nevetek áldott legyen, áldott!