A lap feldolgozottságának foka

Villon Ferenc Nagy Testamentuma

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Villon Ferenc Nagy Testamentuma
szerző: François Villon, fordító: József Attila

                  1461-ben

                   Itt kezdődik
           Villon Ferencnek a
          Nagy Testamentuma

                    1

     Im, harminc esztendős koromban,
Nem egész bölcsen s nem bolondul,
Már minden szégyenem megittam.
Jóllehet d'Aussigny Tibortul,
Az uccán áldó püspök úrtul
Volt vala rengeteg bajom.
Ha püspök is az egyházambul,
Hogy enyém lenne, tagadom.

                    2

     Ha mit adott, ugarban adta;
Nem uram ő és püspököm se;
Hitemnek nincs rá gondolatja;
Nem vagyok szarvassa sem őze;
Egy nyáron át, hideg vízből se
Adott a fösvény eleget.
Nem szánja őt a Teremtő se
Másként, mint ő szánt engemet.

                    3

     És, ha valaki a választ adja
S állítaná, hogy átkozom,
Nem teszem, hiszen beláthatja,
Nincs róla rossz gondolatom.
Csak: Jézus, a paradicsom
Királya, testi-lelki bajban
Legyen hozzá a szánalom,
Amellyel ő könyörült rajtam.

                    4

S ha kemény volt hozzám s kegyetlen,
Keményebb, semmint itt mesélem,
Akarom, hogy az örök Isten

(A fordítás befejezetlen)