Villámok szeretője

A Wikiforrásból
Villámok szeretője
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1924. jan. 28.

Ördög röhög és Isten sír belőle,
Pap és csibész a villámok szeretője.

Mindig beszél: "Mondd, testvérem, nem alszol?"
S legszebb álmában kenyérhéjat majszol.

Búzát vet s hideg csillagokat gyomlál,
Korgóbban korog húsz dühödt gyomornál.

Hordókra áll és templomokba tér be,
De vasgerincü és még nincsen térde.

Ha szép idő van, a földeken fekszik,
Csak ritkán békít, csak ritkán verekszik.

De fergetegben hegyormokon állva
Villámszivét az éjszakába vágja.

S mig ember, barom, fa szeliddé retten,
Boldogan sír a megtárult egekben.