Vigília
szerző: Juhász Gyula
Künn a világ van. Künn van az idő,
Künn van a tér. Itt örökkévalóság,
A mi életünk örök, rémitő,
A mi rózsáink a mennyei rózsák,
A mi szívünkön az Isten szeme,
A mi életünk az Isten kezében,
A mi zenénk a mennyei zene,
A mi országunk fönn az örök égben!
Künn a világ van. A világ szabad,
A világ tűnő, a világ az élet.
Mi vagyunk, ó jaj, a bús madarak,
Kik az örök ég eresze alatt
Várjuk, mikor zeng és mikor szakad
Szegény, szegény szívünkre ama nagy,
Amaz utolsó és örök itélet!
Ne nézzetek a múló asszonyokra!
Örökké ég az Úrnak csipkebokra
És Dávid elefántcsonttornya vár ránk,
Ha majd hideg lesz könnyes, földi párnánk.
Az égi rózsa nyílik számotokra:
Ne nézzetek a földi asszonyokra.
Titkos értelmű rózsa a mi rózsánk
És hervadó kert mind, ami valóság
És a világ minden virága elfagy
És a vígság minden világa elhagy
És egy virág örök virág: a jóság.
Titkos értelmű rózsa a mi rózsánk!