Vidék (Juhász Gyula)

Vidék szerző: Juhász Gyula

1918

Tűnik, múlik az egy emberöltő
S én maradok a falusi költő.

Miket szívem gyermetegül áhít,
Nem látom nagy városok csodáit,

Miket minden boldog apacs láthat,
Tünde nőket, fényes operákat.

Mint a bakter kicsi háza mellett,
Szalutálok tűnő életeknek.

Piros zászlót lengetek hiában:
Forradalmas, titkos, régi vágyam.

Körülöttem csönd van s réti rózsák.
Ó ki tudja, tán ez a boldogság?

S én dalolva fölnézek az égre
S meghalok, mint isten szegénykéje.