Vezérhang

Vezérhang szerző: Garay János

Én bennem sem aludt hajnalodó korom
Rózsás szép tavaszán a meleg érzelem;
   Ábránd képzeleteknek
   Szárnyán én is emelkedém.

A művészet örök trónja előtt, hol az
Ihlett lelkesedés zöld koszorúja leng,
   Esztendőkig epedtem,
   Esztendőkig imádkozám.

Ott leltem fakadó érzetim édenét,
Fájdalmim s örömim istenüléseit,
   S megzengett az ezüst lant
   Könnyű húrja kezem között.

S a mit lelkesedés, a mit az érzelem
Hő honhangzatokon dallanom engedett,
   Néked nyújtom öledbe,
   Tenéked, szeretett Haza!