Vesztegzár a Grand Hotelben/Nyolcadik fejezet

← VII. fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő

IX. fejezet →

VIII

Hosszú, dermedt szünet. Az ágy alatt egy úr úgy érzi, mintha torkon ragadták volna.
- De hiszen... - hallatszott a nő hangja - azt mondta, hogy... a 71-esben ölték meg Ranke doktort...
- Ezt mondtam volna?... Tévedtem. A 70-esben történt, Vangold úr szobájában. Az ön szobája a 72-es számú, és a 71-esben nem lakik senki.
Ez csúf csapda volt, az bizonyos. Most már kínos hangulat súlyosodott a szobára.
Szék reccsen...
- Hát... - mondja nyájasan a gömbölyű orrú gyári cipő -, azt hiszem, ezzel befejeztük a formaságot. Jó, ha ilyesmin túlesik az ember... Bocsánat, ha háborgattam...
- Kérem... - szék reccsen. - Megjegyzem, hogy én nem láttam a herceget, miután távozott tőlem... Csak feltételeztem, hogy Vangoldtól...
- Ez természetes. Nem is veszem jegyzőkönyvbe... Egy ilyen finom, előkelő úr neve a legtávolabbi kapcsolatba sem kerülhet az üggyel.
- Nekem is ez a nézetem.
- Örülök, hogy a véleményünk egyezik. Nagy tisztelője vagyok a hercegnek, és Shilling Lord, Tonga-sziget kormányzója akinek néhány ügyben szolgálatára lehettem, megígérte reggel, hogy ebédnél bemutat a hercegnek. Sajnos, közbejött a vesztegzár.
- Hát... ön nem a vesztegzár kirendeltségével érkezett?
- Szó sincs róla. Egy másik ügyben nyomoztam, és én is itt ragadtam a vesztegzár miatt.
- Valami... más bűnügy is... előfordult a szállóban?
- Nem a szállóban. Csak a lábnyomai vezettek a szállóig a szigetvilág legelvetemedettebb gonosztevőjének. "Jáva Rémé"-nek hívják az alvilágban. Gyilkol, rabol kegyetlenül. És megtévesztően kellemes külsejű ember. A szálló kertjében tűnt el. Ha tudnám, hogy valóban itt van valahol, nem főne a fejem a gyilkos miatt... Különösképpen egy ilyen fehér csontgombot találtam a meggyilkolt Ranke doktor mellett. Élénken emlékeztet egy hálóruha gombjára... Nem?
- Fehér csontgombot nem varrnak férfiruhára...
- Utcai ruhára nem. De pizsamára lehetséges, és az illető pizsamában szökött meg előlem, de lehet, hogy másfelé menekült. Túlságosan szerencsés véletlen volna, ha a vesztegzár a kezemre játszaná.
A gömbölyű orrú cipő bokában összeért, mintha meghajolna a gazdája...
Ajtónyikorgás...
- Nagyon örültem... - mondja Maud.
- Ha valami közlendője van, kisasszony, bennem megbízhat. Nem vagyok szívtelen kopó...
Az ajtó becsukódott. Mire Maud visszafordult, a pizsamás ember már ott ült a karosszékben és dohányzott.