Vesztegzár a Grand Hotelben/Huszonnyolcadik fejezet

← XXVII. fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő

XXIX. fejezet →

XXVIII

A kapitány lépett be Elder főfelügyelővel.
- Bocsánat - mondta a rendőrtiszt. - A hotelből eltűnt egy hölgy, bizonyos Villiersné. Megfoghatatlan eset. Találkoztak önök az elmúlt 24 óra folyamán az illetővel?
- Én nem találkoztam vele - felelte Maud.
Sergius herceg elgondolkozott.
- Én láttam. A szobámmal szemközt kopogtatott egy ajtón, azt is hallottam, hogy valaki "igent" kiált. A hölgy belépett. A kilincsen egy férfikezet láttam, sötét kabátujjal... Ez bizonyos.
- Nem tudja kegyelmes uram, hogy hányas szoba volt.
- Dehogynem. A 102-es.
- Köszönöm...
A kapitány a telefonhoz lépett.
- Megengedi, Borckman kisasszony?
- A lány cigarettára gyújtott.
- Parancsoljon.
A portás kapcsolt.
- Itt Vuyder kapitány. Ki lakik, kérem, a 102-esben... Hogyan? Ez biztos?! Köszönöm...
Elhűlten tette le a kagylót.
- Nos? - kérdezte Elder. - Ki lakik a 102-esben?
- Senki. Két hete lakatlan.
- Cifra!
Elder csak ennyit mondott. Maud torkát szorongatta az izgalom. A férfi itt van a szekrényben. És nem magándetektív! Csak úgy vállalta, mint a gyilkosságot. De hát ki? A sok szörnyűség dacára már az első találkozástól kezdve foglalkoztatta ez az ember. Bűnöző?... Nem! Érezte, kívánta... Nem az... ne legyen az!
- Ön beteg lesz, Borckman kisasszony - mondta Elder.
- Én?... Miért?
- Egyik cigarettája még itt füstöl a tálcán, és már másikat szív.
Felvette a vastag, arany végű cigarettát, amit Félix hagyott a tálcán. A herceg olyan távol ült, hogy ő nem szívhatta.
- Nem ízlett... Valaki megkínált vele...
- Látom. Mr. Bruns. Nem is tudtam, hogy ismerik egymást...
Maud nem felelt. Zsákutcában volt.
Nem ismerte Brunst!
- Ha megengedik - mondta a kapitány -, kissé körülnézünk a szobában.
Maud nyelt, és a szíve rendetlenül zakatolt, de nyugodtan mondta:
- És... mit keresnek?
- Egy szőnyeget...
- Én őrizetben vagyok?
- Nem... Szó sincs róla, ezt az intézkedést feloldottuk.
- Akkor kérni fogom az ügyész írásbeli utasítását. Úgy tudom, anélkül tilos a házkutatás.
A kapitány meghökkent.
- Parancsoljon - mondta szolgálatkész udvariassággal Elder, és a zsebéből egy írást vett elő. - Természetesen a legcsekélyebb szabálytalanságot sem köteles tűrni.
Szabályszerű bírói végzés volt, amely szerint Elder főfelügyelő, minden indokolás nélkül, Grand Hotel valamennyi szobáját átkutathatja.
A kapitány csodálkozott a legjobban, de azért máris hozzálátott a kutatáshoz, és benézett a tükör mögé, ahol a két fal találkozása háromszögű területet határolt.
- Itt nincs semmi.
- Csak az ágy alatt vagy a szekrényben lehet - mondta a főfelügyelő, és elindult a szekrényhez.
Most megtalálják a fiatalembert!
Maud sikítani szeretett volna. A herceg a száját rágta sápadtan.
A kapitány benézett az ágy alá:
- Semmi.
Elder kinyitotta a szekrényajtót. Egy másodpercig farkasszemet nézett Félixszel.
- Itt sincs semmi - mondta, és becsukta a szekrényajtót.
Azután köszöntek és távoztak.