Vesztegzár a Grand Hotelben/Huszonegyedik fejezet
| ← XX. fejezet | Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő | XXII. fejezet → |
XXI[szerkesztés]
A kapitány komikus tanácstalansággal vakarta meg a fejét.
- Az ördög érti...
- Jobban van? - kérdezte Markheit a leányt.
- I... igen...
Felemelkedett a szófáról, lassan lábra állt.
- Ho... hogy van a professzor?
- Bubópestis... Nincs sok remény. Állandóan eszméletlen, magas láz és tipikus szepszistünetek: Minden mirigye duzzadt... szóval... itt nincs tudomány... Nem tehetünk semmit, Palmira olajjal keni az orvos... ez a fájdalmat és a viszketést enyhíti.
- Nincs remény?
- Hát... Bubópestis, az bizony... Szóval, kár érte, mert nagy ember...
- Mivel magyarázza, kisasszony - kérdezte a kapitány -, hogy a főnöke nem értesítette megérkezéséről. Haragban váltak el?
- Nem. A professzor nagyon szeret és...
Elakadt.
- Talán segíthetek - mondta Markheit. - Én beszéltem néhány pillanatig a beteggel. Inkognitóban jött. Egy megtévedt munkatársát akarta elfogni, a rendőrség bevonása nélkül... - Jelentősen nézett Maudra.
- Nem tud az ügyről valamit? - kérdezte a kapitány.
- Nem. Rólam semmi esetre sem lehet szó.
- Mit tud a 70-es szobában történt bűntényről?
- Sokat!
- Tessék elmondani.
Maud nyugodtan felelt.
- Én öltem meg doktor Rankét.