Vers a legjobb asszonyról

Vers a legjobb asszonyról
szerző: Móra László

Budapest, 1921.
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

Szíve olyan, mint a harmat:
Jóra tanit, jóra hallgat.

Ha koldust lát, megsiratja,
Kenyerét is neki adja.

Ha virágot adok neki,
Megcsókolja, mert szereti.

Ha fiai állják körül:
Szeme, szíve, lelke örül.

Ha harangszót szór a szellő:
Szíve, lelke imát rejtő.

Ha könnyem hull s észreveszi:
Fáradt fejem ölbe veszi.

Megcsókolgat, vigasztalgat...
Aztán csend lesz... Ő is hallgat...

Imádság lesz hallgatásunk
S álomszárnyon égbe szállunk...