Vers Honoré Daumier arcképére

Vers Honoré Daumier arcképére szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád

Kinek ma arcképét ajánlom,
S ki, míg finom műélvet ad,
Tanít: nevetni önmagád ─,
Egy bölcs az, olvasó barátom,

A gúny és szatíra hive,
De az erő, mellyel lefesti
A Bűnt, a furcsa torzképesdi,
Azt hirdeti, szép a szive.

Nevetése nem a Mefisztó
Vagy Melmót fintorára ráng,
Nem fűti alektói láng,
Mely megdermeszt, akármily izzó

Ezek kacaja, jaj, tele
Bús átokkal, gyötörve éles ─,
Az övé fénylő, üde, széles,
S mintegy jósága dús jele!