Veréb
| Veréb szerző: Gárdonyi Géza |
Egy beteg tyúkomnak zsemlyedarabokat szórtam. A tyúknak nem kellett.
A pince tetején két veréb ült. Az egyik leröppent és felkapott egy darabka zsemlyebelet. Visszaröppent vele a pince tetejére.
Néztem, hogy hogyan eszi meg a kis tolvaj? Hát ahhelyett hogy megette volna, odatáncolt a zsemlyefalattal a másik verébhez és átnyujtotta neki. Az ette meg, nem ő. Azután mind a ketten elrepültek.
Nem tudtam hova lenni bámulatomban. Az állatról mindig azt gondoltam, hogy önzésében különbözik az embertől. Elbeszélem az anyámnak. Ő magyarázta meg azután, hogy a két veréb valószínüleg anya és gyermek volt. A gyermekveréb talán ma repült ki a fészekből.
1902. V. 17. - Láttam egy verebet a hársfán. Cserebogár szállt a hársfa mellett. A veréb utána röppent. Addig vagdalta a levegőben, mígnem a földre esett, ekkor kiszakította a négy lábát és otthagyta. Hogy a lábakat megette-e nem tudom, mert a cserebogár fű közé esett.
A veréb tehát pusztítja a cserebogarakat is.