Vendégség közben

Vendégség közben
szerző: Kosztolányi Dezső

1928

Még ég a lámpa is,
még bort is töltenek,
még meleg a szoba,
de én már elmennék.

Derék mulatság volt,
vér folyt és könny is folyt,
édes vér és sós könny,
s most csak ismétlődnék.

Kit csókoltam meg itt,
kire haragudtam?
Mindent elborít most
cigarettánk füstje.

Ismerem az ízét,
a színét, a szagát,
a sok tapasztalás
gazdag koldussá tett.

A tavasz: zöld festék.
A nyár: forró higany.
Az ősz: esőköpeny.
A tél: fagy és fűtés.

Nem mondom, nem lenne
unalmas se talán.
De minek maradjak,
hisz láttam a javát?

Bocsássatok meg ti,
kik még tartóztattok.
Nekem már elég volt,
lassan hazamennék.