Velencei epigrammák

A Wikiforrásból
Velencei epigrammák
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Székács József
GOETHE VELENCZEI EPIGRAMMÁIBÓL

                                     I.

Mint ringadozó bölcső, e gondola itten,
          S mint koporsó, a házika rajta. Helyes!
Mert bölcső s sír közt evezünk mindnyájan, az élet
          Nagy csatornáján, ringva lebegve tovább.

                                    II.

Pöröly ez és üllő: az a fejedelem, ez meg az ország;
          S a lemez, a közben görbedező, meg a nép.
Jaj te lemez, néked ha találom módra az önkény
          Ver s kalapál, s még sem lesz soha készen az üst!

                                    III.

Én a szabadságnak papolóit sohasem szíveltem:
          Önkény és érdek után futkosa mindenike.
Ha szabadítni sokat vágysz, merj szolgálni sokaknak.
          Kérded, nincs-e veszély benne? Kisérsd meg, eredj!


                                    IV.

Fejedelem s demagog, mindegyik jót akar, ugymond;
          Csakhogy tévednek, mert csak is emberek ők.
Tény hogy a nép sohasem volt képes akarni magára;
          És a ki mindünkért tudjon akarni: ki az?

                                    V.

Frank volt a nyelve soká a nagyoknak, guny vala azt nem
          Tudni folyón. Ma a föld népei mind s örömest
Őrlik a frank nyelvet. Nincs ok haragudnotok érte:
          A hintettétek mag, nagyok, íme kikelt.