Vej barátomnál

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vej barátomnál
szerző: Tu Fu, fordító: Kosztolányi Dezső

Barát baráttal úgy találkozik csak,
akár a hajnali és esti csillag.
De hát ma este - ritka alkalom -
víg gyertyaláng lobog az asztalon
s két férfi ül itt - régi kenyeres -
még ifjú nemrég, most koránderes.
... Barátaink fele nem él, bizony,
bólogva mondjuk s elfog az iszony.
Húsz éve annak is, - alig hiszed, lásd,
mikor utolszor láttuk hajdan egymást.
Még nős se voltál akkor és ma itt
sürögnek fiaid és lányaid,
apjuk öreg barátját egyre kérdik,
hogy utazott, alig lelik helyét itt.
Erről beszélünk, majd arról beszélünk,
boroskancsót, tálat raknak elébünk,
tavaszi hagymák illatos rakását,
mit az esőben szedtek s barna kását.
... Tíz ünnepi kupát tölt házigazdám,
reám köszönti, meg kell innom aztán -
állok elébe, hogy rúgnék be ettől,
részeg vagyok már rég a szeretettől.
... Holnapra köztünk sok hegy meredez
s holnapután ki tudja, hogy mi lesz?