Vasárnap a rohicsi erdőben

Vasárnap a rohicsi erdőben szerző: Gárdonyi Géza

Nem is erdő ez tán, hanem egy nagy templom
Mintha gyertya égne itt-ott a falombon.

Ünnepies mély csend; tán sanctusra várnak . .
Tömjén gyanánt szétleng illata a hársnak.

Az odvas fa mintha gyóntatószék volna,
csipkés galagonya ottan remeg gyónva.

Lányarcú virágok az égbe merengnek.
A vén kucsmás gombák könnyezve térdelnek.

Egy fekete csiga, mint valami barát,
tán páter nostert mond, meg-meghajtva magát.

A levegő áll itt. Falevél se lebben.
Mély tompa áhítat van a siket csendben.

Nagykomoly darazsak jobbra-balra szállnak
és religioso buzgón orgonálnak...