Varsó felé...
szerző: Gyóni Géza
Varsó felé lovas csapat léptet, ─
Táncos lovak, daloló legények.
Nóta között vidáman meséznek.
- Hová, hová, ragyogó vitézek?
- Varsó fölött piros az ég alja,
Kesely lovunk odavisz hajnalra.
S mire a nap hetedszer lenyugszik,
Varsovában nem isznak több vutkit.
- Sok a muszka, mint a sáskafészek ─
Győzitek-e, gyönyörü vitézek?
- Ha nem győzzük, sose lesz itt béke;
Ha nem győzünk, a világnak vége.
A többi már karabélyunk dolga,
Mert a magyar nem lehet rabszolga!
...Varsó felé lovas csapat léptet,
Ösztövér ló, halovány legények.
Egyik nem szól, a másik meg hallgat,
Hátuk mögött sirnak a siralmak.
Csigázott ló csigamódra lépked.
- Hová, hová, szomorú legények?
- Varsó fölött piros az ég alja,
Odakerget rabtartónk hatalma.
Rabló utra a főrabló kerget,
Ki lovunkról lelopta a nyerget.
Győzelemre is hajszol a hóhér,
Aki otthon láncra ver egy szóér.
Szembe velünk csupa szabad népek,
Hogy vernénk le ilyen ellenséget?
Ha minket ver, ugye lovam, Votka,
Mi már ahhoz hozzá vagyunk szokva...