Vanitas! Vanitatum! Vanitas!
Már én nem vágyom semmire,
Tyuhaj!
Azért vagyok víg ennyire,
Tyuhaj!
Ki vélem tart, az okos ám!
Csapjon föl, legyen czimborám,
Igyunk egymás után!
Kívántam egykor pénzt, vagyont ─
Tyuhaj!
De ette májamat a gond ─
Oh jaj!
Gurúl örökkön az arany,
Ha jön, az ember nyugtalan,
S busúl, ha oda van.
Kívántam szép asszonyt nagyon ─
Tyuhaj!
De meggyűlt vélük a bajom ─
Oh jaj!
A csalfa más után szalad,
A hű, mint kullancs, úgy ragad
S a jót - azt nem szabad.
Vágyódtam a világba ki,
Tyuhaj!
Nem tetszett, a mi hazai,
Oh jaj!
De jobbat még sem leltem én,
Rossz volt a koszt, az ágy kemény.
S a szót nem érthetém.
Kivántam hírt, nevet nagyot ─
Tyuhaj!
De másnak mindig több jutott ─
Oh jaj!
S a hol kitettem magamért,
Az irigyek fulánkja ért,
S csak görbe szem kisért.
Kivántam harczot, háborút ─
Tyuhaj!
S nyertem győzelmi koszorút ─
Tyuhaj!
De míg az ellenség szaladt,
Egyik ─ váratlan fordulat! ─
Ellőtte lábamat.
Most semmire se vágyom én ─
Tyuhaj!
Most az egész világ enyém ─
Tyuhaj!
Igy végezzük a vacsorát.
Ki-ki ürítse poharát
Fenékig! ─ Jó'jszakát!