VII. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)

VII. zsoltár
szerző: Szenczi Molnár Albert

C. M.^[1]

Domine Deus mi in te sper.

Dávidnak könyörgése, ellenségi ellen való megszabadításért.

Óh én Uram és én Istenem,
Te benned vagyon reménségem,
Segedelmemre légy jelen,
Tarcs meg ellenségim ellen,
   Hogy engemet el né ragadgyon,
Mint éh oroszlán meg ne rágjon,
Midőn nincsen segétségem,
Az ki megmentene engem.

Hogy ha én ezt töttem Úr Isten,
Avagy hamisság van kezemben,
Hogy ha gonoszt töttem ennek,
Ki örült^[2] békességemnek:^[3]
   Hogy ha valaki abban megért,
Hogy gonoszt fizettem az jóért,
Sőt ha jól nem töttem azzal,
Ki nekem volt bosszúsággal:

Ám bár kergessen ellenségem,
És bátor megragadgyon engem,
Életemet földhöz verje,
Dücsőségem porrá tégye.
   Kelly^[4] föl azért nagy haragodban,
Ellenségim ellen támadván,
Add meg az előbbi tisztem,
Kit rendeltél Uram nekem.

Nagy sereggel osztán az népek
Hozzád gyűlnek és környül vesznek,
Azért Úr Isten támadgy^[5] föl,
Magas helyre kösztök^[6] álly^[7] föl.
   És ottan ítéllyed az népet,
Ki jól rendelhetsz mindeneket,
És engem hívségem szerint
Ítélly igasságom szerint.

Verd meg az istenteleneket,
És védelmezd meg híveidet,
Mert mindeneknek titkait
Látod Uram szivit lelkit.
   Te vagy pajzsom^[8] igaz Isten,
És nem hagysz^[9] el veszedelmemben,
Ki az híveket megtartod,
Gonosz ellen takargatod.

Igazán ítéli az Isten
Az ártatlan embert ügyében,
De keményen fenyegeti
Kinek hamisságát érti.
   Hogyha penig ő meg nem térend,
Sok bűninek véget nem vetend,
Előkészéti fegyverit,
Idegben veti nyilait.

Végre mint egy hadi erőben
Halálos fegyvert fog keziben,
Nyilait is rántya^[10] elő,
Kiket ellenségemre lő,
   Kinek szándéka veszedelmes,
Szíve nagy gonosssággal terhes,
Kiből idétlen fiat szül,
Mert szándéka megszégyenül.

Szorgalmatosson árkot vájott^[11],
Más ember alá vermet ásott,
Kikben midőn törekedik^[12],
Önnönmaga beléesik.
   Az gonosz az kit^[13] nekem kíván,
Ő tulajdon fejére rohan,
Mindennemű csalárdsága,
Nyakára száll álnoksága.

Azért Istennek adok hálát,
Hirdetem ő szent igasságát,
És fölséges szent nevinek
Dicséreteket éneklek.

---

1. C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.
2. Eredeti szövegben: "örölt"
3. Eredeti szövegben: "békeségemnek"
4. Értelme: "kelj"
5. Értelme: "támadj"
6. Értelme: "köztük"
7. Értelme: "állj"
8. Eredeti szövegben: "paisom"
9. Eredeti szövegben: "hatz"
10. Értelme: "rántja"
11. Értelme: "vájt"
12. Nyomdahiba az eredeti szövegben: "törrékedic"
13. Nyomdahiba az eredeti szövegben: "kir"