VI-ik parancs
| VI-ik parancs szerző: Gárdonyi Géza |
Mikor olyan nőhöz mégy, akit az értelmed nem hozzádillőnek ítél, és mégis indulsz, mégis mégy: kötélen vezetett állat vagy.
Mért utálatos a VI. parancs az irodalomnak a műveltségnek?
Testünk minden része csodálatos alkotás. Mégis mikur már magunk tudatára érünk, egyre ritkábban engedelmeskedünk testünk külön akaratainak és vágyainak. Egyre kevésbé vagyunk egyek a testünkkel. Lelki ösztöneink mindinkább elkülönülnek a testi ösztöneinktől. A lelki fejlődés lépcsői képben ábrázolva a hústól való távolodást állítanák szemünk eIé. Látnánk a gyermeket is a gyermeki fejletlenség vonalán élő civilizálatlan népeket, hogy nem éreznek különbséget a testük részeiben: mindig azt cselekszik amit a testük cselekedtet velük. Látnánk az ifjut, aki már sok mindenben uralkodik a teste ösztönein, de a fajfentartó ösztön még pórázon, könnyed erővel vezeti. Látnánk a férfit, aki már meg-megvonakodik a pórázon és eltépni igyekszik. Látnánk végül a lelki fejlettség felső lépcsőin, amint ereje alátiporja miként Herkules a kígyót.
Itt már megismertük, hogy állattal összeláncolt lélek vagyunk. Ezen a lépcsőn állva már megvetéssel nézzük, mind a való életben, mind a képzeletiben (anekdotákban, olvasmányokban, képekben) az állatiságból még ki nem fejlett embert, gondolatait és cselekedeteit, amelyek még kettős földi valónk állati részének hódolnak.