Vízgyógy

A Wikiforrásból
Vízgyógy
szerző: Vörösmarty Mihály
1841. május 27. előtt

A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál;
     Gát, de merészeknek pálya világokon át.
Gyötrelmes keserű, ha szemedből bú satolá ki;
     Kéj, ha örömcsepként ömlik el arcaidon.
Árja megöl, de szelíd gyógyszerré lesz, ha beteg vagy,
     S szűz forrásaiból vissza jön életerőd:
Természettől nyert a víz kétféle hatalmat,
     Isteni áldássá tette az emberi ész.