Vígasztalan lélek gondolata

Vígasztalan lélek gondolata szerző: Várady István

Nyugat 1912. 4. szám

Vígasztalan szív éjjelébe zendülő
Villám, most megsuhíntsad szűz erőd
És ha ki fénynyel vont utadban áll,
Sújtsd le, szívén találva!

Mint vészharang, szívem most sírva csendülő
Szemelj ki engem, jöjj felém halál!
A halk szobát kerüld, kerüld el őt,
Ki alszik halk szobába:

Az aluvót, kit leplez álom, hófehér.
Hab a habon! ... Sújts gondolat, siess!
Gonosz szívemhez tódul még a vér
S kínoz még, feltolúlván!

Villám: szolgám vagy; gondolat: dacos erő,
Mit felhajíték vészes fellegig,
Hogy oszlatván szövetjét, visszahullj
És engem sújts le, hullván!

Húllj aztán hosszan eső, lassú, érlelő;
Alúdjad álmod, lányka, reggelig;
Virúlj virág; szűnj szél; vidék vidúlj
S csillogj csillag, kigyúlván!