Vénség

Vénség
szerző: Kosztolányi Dezső

1920

Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya szörnyet
  gondoltam én és fáradt öreget,
aki köhögve a botjára görnyed
  s hátán a régi rőzse integet.

De most, hogy itt van, még százszorta szörnyebb,
  mint a mesébe, néma és meredt,
majdnem derűs és kedves, azzal öl meg,
  hogy vár az íróasztalom megett.

Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,
megismerem, hogy mindig ugyanaz
s belényugodtam, hogy a láz elillan.

Nem sírok, ha az esték holdasok
és néha, hogyha éjjel olvasok,
kissé homályosabban ég a villany.