Vénember dala

Vénember dala
szerző: Nagy Endre

Nyugat 1934. 2. szám

Félig én már át vagyok.
Úgy nézz rám, ha elmegyek,
Látsz-e újra engemet,
Azt te már nem tudhatod.

Néhanapján nő felé
Hogyha hajlok szerelembűl.
Mint a vén tölgy, aki megdűl,
Gyökerem szakad belé.

Nálunk így van már biz a!
Nincsen nyugtunk egy percet sem
Itten roppan, ottan reccsen,
Mindég van egy kis hiba.

Tétovázni vál-úton,
A közelből messzit várni,
Évet évre elherdálni, -
Azt biz én már nem tudom.

Engem úgy nézz csak te már,
Mint habokból fölbukót,
Csókom mindég búcsú-csók,
Alélásom: kis halál.