Vén czigánynő
| Vén czigánynő szerző: Vida József |
Vén czigánynő? Ki mondja azt?
Hisz még szakála sincs neki,
S azt a kétszáz ránczot arczán,
Bolond, a ki számbaveszi.
Vén czigánynő? Ki mondja azt?
Hisz alig mult száztiz éve,
(Ha ugyan nem teknő volt az)
Hogy ringatták bölcsejébe?
Ott guggol a sátor előtt,
A bögrében ételt kever,
Kis disznót főz káposztában:
Nem beszél ő ma senkivel.
Lakodalom, vigalom lesz
Mainapság a sátorban;
Várva, lesve reggel óta
Ott ülnek a rajkók sorban.
Ugy kérőznek, mint a birkák,
Szemök csakugy könyez tőle:
A rágásnak tudományát
Gyakorolják jó előre.
Egyik-egyik éhe-szomja
Bőven elég volna hatnak,
No de ma csak elmondhatják:
Hogy egyszer már jól is laktak.
Hát az anyós? A káposztát
Nagy étvágygyal kevergeti,
S közbe-közbe hálálkodva
Szemeit az égre veti.
„Hogy nem loptam a kis disznót,
Te jól tudod, én Istenem!
Én ott akartam hagyni, de
Erővel elszaladt velem.”