Végső szonett (John Keats)
Csillag, lennék ily' rendíthetetlen! –
— — | — — | — — | — ∪ ∪ —
Fagyos magányú fényed nem vágyom,
∪ — |∪ — | — — | — — | — —
Mi szenvtelen ragyog föl egedben:
∪ — | ∪ — | ∪ — | ∪ ∪ — —
Remete-szemmel, messzi határon
∪ ∪ ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Túl is látván a Vizek áramát,
— — | — — | ∪ ∪ ∪ — | ∪ —
Hogy változik a Rendelés szerint;
— — | ∪ ∪ ∪ — | ∪ — | ∪ —
Vagy mint ki hegyet s lápot egyaránt
— — | ∪ ∪ — — | ∪ ∪ ∪ —
Ölelő havazásba tekint. –
∪ ∪ — | ∪ ∪ — | ∪ ∪ —
Nem – én szerelmem szívremegését
— — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Óvván lennék örökre-kitartó,
— — | — — | ∪ — | ∪ ∪ — —
Hogy éber kéjt beragyogó részvét
— — | — — | ∪ ∪ ∪ — | — —
Emelje lágy, lüktetve-halandó
∪ — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Lélekzetét az éteri szféráig:
— — | ∪ — | ∪ — | ∪ ∪ — — | —
Vagy éljek így – vagy pusztuljak el máris.
— — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — — | —