Végső szonett (John Keats)

Végső szonett
szerző: John Keats, fordító: Orosz László Wladimir

Csillag, lennék ily' rendíthetetlen! –
— — | — — | — — | — ∪ ∪ —
   Fagyos magányú fényed nem vágyom,
   ∪ — |∪ — | — — | — — | — —
   Mi szenvtelen ragyog föl egedben:
   ∪ — | ∪ — | ∪ — | ∪ ∪ — —
   Remete-szemmel, messzi határon
   ∪ ∪ ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Túl is látván a Vizek áramát,
— — | — — | ∪ ∪ ∪ — | ∪ —
   Hogy változik a Rendelés szerint;
   — — | ∪ ∪ ∪ — | ∪ — | ∪ —
   Vagy mint ki hegyet s lápot egyaránt
   — — | ∪ ∪ — — | ∪ ∪ ∪ —
   Ölelő havazásba tekint. –
   ∪ ∪ — | ∪ ∪ — | ∪ ∪ —
Nem – én szerelmem szívremegését
— — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
   Óvván lennék örökre-kitartó,
   — — | — — | ∪ — | ∪ ∪ — —
   Hogy éber kéjt beragyogó részvét
   — — | — — | ∪ ∪ ∪ — | — —
   Emelje lágy, lüktetve-halandó
   ∪ — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — —
Lélekzetét az éteri szféráig:
— — | ∪ — | ∪ — | ∪ ∪ — — | —
   Vagy éljek így – vagy pusztuljak el máris.
    — — | ∪ — | — — | ∪ ∪ — — | —