A lap feldolgozottságának foka

Végrendelet (Mihail Lermontov)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Végrendelet
szerző: Mihail Jurjevics Lermontov, fordító: Szabó Endre

Négy szem között hadd beszéljek
     Véled, jó barátom,
Mert azt mondják, hogy nem élek
     Soká a világon.
Ha haza mégy... ej, de hiszen
     Sok szót mire szőjjek!
Énvelem ott alig hiszem,
     Hogy sokan törődnek.

Ha valaki mégis kérdez -
     Nos, tegyük fel: hátha? -
Mondd: a mellem holtra véres,
     Egy golyó találta.
Mondd: szívesen áldozám fel
     Életem a czárnak,
Hogy doktorunk buta ember
     S tisztelem hazámat.

Szüleimet már aligha
     Életükben éred,
Hanem hiszen jobb is, mintha
     Ezt tudnák, szegények.
De ha élnek, mondd: irásra
     Nagy a restség bennem,
Hogy ezredünk jár csatákra
     S ne várjanak engem.

Szomszédunkban van egy lányka,
     - Most is látom innet -
Az nem kérdez engem, ám ha
     Nem is, azért mindegy,
Neki mindent mondj el, aztán
     Öntse híg szívét ki,
Sirjon egyet... úgy se használ,
     Se nem árt a' néki.