Vég part

A Wikiforrásból
Végpart
szerző: Kisfaludy Károly

A szenvedő néz messze part felé;
Néz: hol derűlne süllyedő világa?
Hol enyhül a seb, mellyet sorsa vága?
Mi érező szivét kinnal telé.

Oh hányszor véli már, hogy fellelé!
De a reményfok, mellyre bizva hága,
Homokhant, szétomol, s várt boldogsága
El-eltüntén kétség szakad belé.

S mit fenn a fénytetőn nem nyerhete,
Alant megadja egy kis part homálya,
S végcsendre száll a vészkörnyezte pálya.

A fülmilének esti zengzete
Gyöngén reszket le a mély szunnyadóra,
De ő nem ébred semmi földi szóra.